Hűs reggelen a szél, faleveleket sodor,
A járdán sárgán, zizegve fél.
Megfakult képek sorozatát látom,
Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér.
Elhidegültünk, a szívem sem forró,
Úgy érzem Magam, mint egy elszáradt kóró.
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom,
Azt látom, néha szinte idegen a családom.
Ez mind az Én hibám, mindenért bocsánat,
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat.
Sötét és hideg, nincsenek emlékek halomban,
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban.
Érzelmeim tengere befagy és kiapad,
Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag.
Csak most érzem tettem szörnyű oldalát,
Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda Rád.
Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg,
Hogy itt legyél Velem, Neked nem éri meg.
Pedig Én is vágynék már, akarom, kérlelem,
Ha kibírsz még Engem, kérlek, légy Velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése