Figyelj!

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

elfújok néhány csillagot.

Mint tortán a gyertyát,

hát csak ne sirassatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

némák legyetek, s szótlanok.

Ha temettek, ne földeljetek,

s szóval ne méltassatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

könnyek nélkül búcsúzzatok.

Ha ismertek, megértitek,

ha nem, minek hazudjatok?

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

három edénybe rakjatok.

Szétosztván az isteneim között:

gyermekeimnek adjatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

ők érteni fogják, mire gondolok.

S ott adnak szélnek engem,

ahol leginkább boldogok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

vidámak legyetek, s boldogok.

Örvendjetek a tudásért,

hogy én már jó helyen vagyok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

és látsz egy fekete párducot,

smaragdszemében ott ragyog:

valahol én is ott vagyok.

Figyelj! - mert egyszer meghalok...

De most kellenek a szép napok.

A törődés, a tiszta gondolat,

őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még... - hallod?

Még eleven, még dobog.

Most kell, hogy szeress,

mert most még élek,

most örülök a virágnak, ha kapok.

Most még... - figyelsz rám?

- Mert most még itt vagyok!

Én nem félek a haláltól,

bármikor megfelel,

nem zavar.

Miért kéne félnem a haláltól?

Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell...