Jó Veled*-*

Fenn a fán és a fáról leesve, négykézláb diót keresve, almalopás és menekülés közben, lihegve, kéz a kézben, jó Veled. Színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon és a kék alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb porban izzadva, fázva, jóban-rosszban, jó Veled.

Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt Nélküled.

A folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt vagy a víz fölött éppen, a híd alatt, mikor szegények leszünk. A pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk. Jó Veled.

Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt Nélküled. Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy. A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy.

Munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet öntesz, gömbölyödve és félik kinyúlva, évek óta és évek múlva. Csőbe húzva, esőben, hóban, sírva, vigadva, nyakig a bajban, álmodozva úgy lassan, szépen, akkor is, ha nem szeretsz éppen.

Jó Veled...

Gazdagság - vagy szegénység?

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte a fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?

- Nagyon jó volt, apa!

- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

- Igen.

- És mit láttál meg mindebből?

- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig a csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. - Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Vak történet

Egy vak ember ült az épület előtti lépcsőn. Lábai között egy kalap, régi, megkopott palatáblával, rajta a következő szöveg:
VAK VAGYOK. KÉREM, SEGÍTSENEK!

Éppen arra járt egy fiatalember, s látva, hogy a kalapban alig néhány fillér van, dobott bele... pár forintot. Azután kérdezés nélkül elvette a táblát a vak ember öléből, zsebkendőjével letörölte a kusza betűket, és írt rá néhány szót - majd elment.

Délután, amikor visszatért az emberéhez, örömmel nyugtázta, hogy a kalap immár szépen telt mindenféle pénzzel. A vak felismerte őt lépteiről, s megkérdezte tőle: - Ön írt-e a táblámra? S ha Ön, akkor mit?

- Semmi olyat, amely ne lenne igaz - hangzott vidáman a válasz, szólt és mosolyogva távozott.

A vak ember talán soha sem tudta meg, hogy a táblán ez a 6 szó állt csupán. Csak 6 szó, amely szívekre talált:

TAVASZ VAN, ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!

Szeretsz, és mégis...

Tudod, hogy szeretlek, hogy hiányzol, hogy vágyom utánad, hogy fáj, hogy nehéz az élet nélküled. De neked kevés ennyi fájdalom. Néha azt hazudod, magadnak hazudod, hogy neked az én boldogságom a fontos. Nem, te bosszúálló vagy, bosszút állsz, az élet helyett rajtam állsz bosszút, mintha én tehetnék, mintha valamiről is tehetnék. Azt szeretnéd, hogy hiába keressek, ne találjak nyugalmat, azt akarod, hogy égessen és fájjon, hogy vért könnyezzen a hiányod, hogy álmatlanok, a láztól hánykolódók legyenek az éjszakáim nélküled, kínpad legyen az életem, hogy pusztuljak abba, hogy nem vagy itt velem, hogy a hiányodról szóljon a nappalom, az éjszaka nélküled legyen a halálom. Szeretsz, és mégis élet helyett a vesztemet kívánod.

Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet

Szerezni úgy is lehet,

hogy nem mutatod meg.

Szeretni úgy is lehet,

hogy lábad megremeg.

Szeretni úgy is lehet,

hogy csókolni nem mered.

Szeretni úgy is lehet,

hogy könnyed megered.

Szeretni úgy is lehet,

hogy mindened Neked.

Szeretni úgy is lehet,

hogy nincsen ott Veled.

Szeretni úgy is lehet,

hogy küldesz verseket.

Szeretni úgy is lehet,

hogy tudod, hogy szeret.

Szeretni úgy is lehet,

hogy viszontszeretnek.

Szeretni úgy is lehet,

 ahogy én szeretlek!

Vallomás (LLL)

Nem tudom, mi ez, de talán nem is akarom.

De azt tudom, hogy egy Veled a célom, tervem, a gondolatom.

Tér-idő megszűnik, ha a karodat érzem a vállamon,

S hogy mellettem maradj, minden érzékemmel azt akarom.

Pedig göröngyös utunk lesz, tudom, mégis vállalom.

Hisz' fenségesen gyönyörű, és olyan jó - jó nagyon.

Kicsit fáradtan hazafelé indultam már a nagy úton,

Mikor egy jelentéktelennek tűnő mellékúton,

Szívem szíveddel összetalálkozott.

Az éjszaka is elmúlt, s a hajnal új virágot hozott,

Csillag született, mégis a Nap ragyogott.

Hogy hogyan tovább? Még nem tudom.

De elszáll minden gondom és bánatom.

Már akkor is, ha csak hangodat hallhatom,

Ha szemed sugarában megmártózhatom.

Vagy fáradt arcod cinkos mosolyát láthatom.

Add hát a kezed, menjünk együtt tovább az úton.

Mint rögös út porának csillogó gyémántja,

Életemnek talán utolsó és legnagyobb ajándéka

Ez az érzés, mit valaha úgy hívtunk, szerelem,

E minden képzeletet felülmúló, kozmikus érzelem.

Kérlek, vigyázz hát reá, és őrizd velem,

Ez most minennél fontosabb nekem,

Hisz' a mindenségből az Én egyetlenem,

Tőled kaptam, Neked köszönhetem.

Köszönöm, hogy Te hoztad el Nekem!

Saját idézetek (én írtam)

Az időjárás a hangulatomnak megfelelően változott felhőtlen napsütésből zord viharrá. Az esőcseppek mint könnyek hulltak alá, a felhők pedig olyan vastagon takarták az eget, mintha soha nem akarnának eltűnni, mintha megölték volna a napot. Talán így is volt.

***

Jeges rémület szorítja össze a torkom, csupán azért, mert egy napig nem hallottam felőle. Körbe-körbe járkálok a szobában, arra várva, hogy történjen valami.
Aztán megcsörren a telefon, kijelzőjén az Ő nevével. Megmagyarázhatatlan megkönnyebbülés árad szét bennem, a mellkasomat szorító érzés egy pillanat alatt megszűnik. Ok nélkül mosolyodom el, mielőtt felveszem.
Elhaló hangon szólok a telefonba. Az Ő hangja hallatán pedig felenged az ijedtség jege a szívemben.

***

Az élet néha igazságtalan. Tudja, hogyan csillogtassa meg a reményt a szemed előtt. És azt is tudja, hogyan oltsa ki a fényt, ha már úgy érzed - még ha csak egy kicsit is -, hogy boldog vagy.

***

Sötét és baljós. Mégis Ő kell nekem. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán vonz a veszély, a sötétség. Mindenemet feladnám Őérte, csak azért, hogy újra megcsókoljon, hogy újra megérintsen. Szükségem van Rá. Hát mi ez, ha nem őrültség?!

***

Csak megyek... egyedül bolyongok fájó emlékeimmel a semmiben. De jobb is így, egymagamban. Hiszen ha lenne mellettem valaki, nem mutathatnám ki, mit érzek. Nem akarok gyengének látszani mások előtt... Az azt jelentené, hogy feladtam a reményt...

***

Nincs annál gyötrőbb kín, mint amikor minden erőddel, minden szereteteddel próbálod menteni a menthetőt, és csupán pár hűvösen elutasító szó a válasz...

***

Eddig céltalanul bolyongtam a világban. Nem volt jelenem, nem volt jövőm. Múltam is csupán annyi, hogy tudjam, honnan jöttem. Aztán megismertelek, és mintha az addig jól ismert világom felrobbant volna, s hamvaiból egy új született. Mint a galaxis, mely a Nap köré épül.

Te vagy az én Napom...

***

Szeretsz?

- Szeretsz?

- Szeretlek - feleltem.

- Fogalmam sincs, miért...

- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

Üresség...

Üresség... annyira rossz, amikor hónapokon keresztül nem érzel semmi mást, csak azt a mérhetetlen ürességet. Már nem sírsz... már nem is fáj... Boldogság? Az a néhány pillanat, amikor fáj valamid, és örülsz, hogy fáj, mert legalább érzed, hogy élsz.

Eszméletlen, hogy mekkorát hibáztam. És soha nem fogom tudni megbocsájtani Magamnak. De olyan hirtelen jött, és úgy kétségbeestem... nem tudtam, mit teszek...

Istenem, add vissza Nekem! Kell, hogy itt legyen... kell, hogy Velem legyen. Azt hittem, ha Velem marad, minden nehezebb lesz. Azt hittem, hogy ha a régi álmom választom, akkor boldog eszek.

Régi álmom helyén most Ő van. A nap minden percében Rá gondolok. Nagyon hiányzik...

Hol a fény? Az alagút végén fény van... azt mondják, mindenhonnan van kiút... és amin nem lehet változtatni, azt ki kell bírni.

De akkor miért van sötét? És miért érzem, hogy az üresség belül keresztre feszít?

Nincs semmi baj...

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... Valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Mert kellesz!

Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom, hány percig, vagy óráig... Csak ültem. Arra gondoltam, milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, mikor puszit adtál, hogy böktél meg, amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod, és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!

Apró kék pohár

Tudod van, hogy elmegy, és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó, és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak.

Vádolod Őt, majd Magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen, hiányozni fogsz Neki, végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül. Minden nap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz' bármikor bármikor visszatérhet és ismét forró tea mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban.

De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok. Majd valakitől megtudod, hogy Ő már nem él, nem élvezheti az életet. Rádöbbensz, hogy hiányzik, és mennyire szeretted, de már késő, mert nem mondhatod el neki. Összetörik a lelked. Próbálod tartani Magad, és nem sírni.

Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat.

Csak álltam...

....Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam... Vártam valakire, aki már - azt hiszem - soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és Ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel.

Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki.

Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy Te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során.

Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy Te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...

*-*

Mint ahogy a szél suhogja,

Mint ahogy a szellő mondja,

Ahogy lágyan a fákhoz ér,

Szerelmem téged úgy kísér.

Mint ahogy a méh a virágot,

Mint ahogy az ember a világot,

Ahogy kötődik egyik a másikhoz,

Úgy kötődünk mi is egymáshoz.

Mint ahogy az élet és a halál,

Mint ahogy a tenger és a koráll,

Ahogy ezek összetartoznak,

Ennyivel tartozunk mi is egymásnak.

Mint ahogy a fiú és a lány,

Mint ahogy a titok és a talány,

Ahogy szerelemre a vágy,

Úgy vágyom én is Rád!

Ki vagyok?

Hogy ki vagyok?   
A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...
A barátod... vagy az ellenséged...
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek szíve sosem lesz a Tiéd...
A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik...
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...

Részlet egy Children of Distance számból

Hűs reggelen a szél, faleveleket sodor,

 A járdán sárgán, zizegve fél.

 Megfakult képek sorozatát látom,

Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér.

Elhidegültünk, a szívem sem forró,

Úgy érzem Magam, mint egy elszáradt kóró.

Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom,

Azt látom, néha szinte idegen a családom.

Ez mind az Én hibám, mindenért bocsánat,

Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat.

Sötét és hideg, nincsenek emlékek halomban,

Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban.

Érzelmeim tengere befagy és kiapad,

Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag.

Csak most érzem tettem szörnyű oldalát,

Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda Rád.

Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg,

Hogy itt legyél Velem, Neked nem éri meg.

Pedig Én is vágynék már, akarom, kérlelem,

Ha kibírsz még Engem, kérlek, légy Velem!

Anyu, miért?

Az alkohol adója: egy ártatlan halála

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van.

A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.

Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhetett ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.

Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg nem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy olyan buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Az egész életüket tönkreteszi!

Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén!

Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom.

Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyon félek. Kérlek, ne sírj miattam, Anyu! Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: Nem én vezettem részegen, miért nekem kell most meghalni?

Költők versrészletei

****

Borús békével virradt rájuk a reggel,
A gyászóló nap fönt ki sem tekint,
Jertek tanács elé a gyászesettel:
Ítélünk, oldunk törvényünk szerint.
Mert könnyel jelzi majd a krónika,
Hogy élt s halt Rómeó és Júlia
(William Shakespeare)

****

Kedves, ne szólj. Igy, csöndesen,

pihenj velem:

árván egymásba-menekült

szegények kincse ez a szerelem.

(Szabó Lőrinc)

****

Vágyaim vándorolnak,

Mindig feléd!

Fogadd minden napomnak

árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanútlanul és

Mámorosan

Hízelgő dalara gyúl és

 hozzád suhan!
(Victor Hugo)

****

Idegen nyelvű idézetek

****

I was in the heaven with you, and I was flying there above, now everything disintegrates, onto new one I'm here, here beneath...
~ A mennyben voltam veled, és repültem ott fenn, most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn...

****

I preserve your name eternally proceeding, and you realise possibly, who I am if you read this letter...
~ Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet, és talán te is rájössz, ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet...

****

I visit you in order for it not to have to hit upon you: onto myself let...
~ Fölkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned: magamra hagytál...

****

I know, I could be happier about there being allowed to be right for eample if I would learn that you could be more important less.
~ Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám, hogy lehetnél kevésbé fontosabb.

****

What will my life be about if you are not here with me? Because it is not possible to replace you...
~ Az életem miről fog szólni, ha nem vagy itt velem? Mert téged nem lehet pótolni...

****

You love, and you desire my ruin instead of a life after all...
~ Szeretsz, és mégis a élet helyett a vesztemet kívánod...

****

You destroyed my soul with a pen stroke...
~ Megölted a lelkem egy tollvonással...

****

The smile on your face lets me know, that you need me, there's a truth in your eyes saying you'll never leave me. The touch of your hand says you'll catch me whenever I fall. You say it best... when you say nothing at all.

~ A mosoly az arcodon megmutatja, hogy szükséged van rám. Az igazság a szemedben azt súgja, hogy sohasem fogsz elhagyni. A kezed érintése azt mondja, ha bármikor zuhanok, el fogsz kapni. Az a legjobb... ha nem mondasz semmit.

****

Nothing is more painful than realising he means everything to you but you are nothing to him...
~ Semmi sem fájdalmasabb annál, amikor rájössz, hogy ő számodra mindent jelent, de te semmit sem jelentesz neki...

****

Sometimes we smile just to keep back the tears.
~ Néha csak azért mosolygunk, hogy visszatartsuk a könnyeinket.

****

Loving you is like breathing... so please, how can I stop?
~ Szeretni téged olyan, mint lélegezni... hogy is hagyhatnám abba?

****

Sometimes I wish I was a kid again - broken hearts hurt worse than skinned knees.

~ Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni... ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mint amikor összetörik a szíved...

****

I hope shi brokes your heart... like you broke mine...

 ~ Remélem, összetöri a szíved, ahogy te törted szét az enyémet...

****

Relationship are like glass: sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together.

~ A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb, ha összetörve hagyjuk, ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat, mialatt próbáljuk újra összerakni...

****

Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing...
~ Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid...

****

A yawn is a silent shout.
~ Az ásítás néma kiáltás.

****

Anyu tudja

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet.

Amikor vége az ebédnek, már egész biztos benne, hogy több van köztük, mint egyszerű szobatársi kapcsolat.

A srác szinte olvas anyja gondolataiban:

- Hidd el, anya, tudom mire gondolsz, de nincs köztünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk.

Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:

- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...

- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.

Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:

"Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat, s azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."

Néhány nap múlva megérkezik az anya válasza:

"Kedves fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdtél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már rég megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád"

Figyelj!

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

elfújok néhány csillagot.

Mint tortán a gyertyát,

hát csak ne sirassatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

némák legyetek, s szótlanok.

Ha temettek, ne földeljetek,

s szóval ne méltassatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

könnyek nélkül búcsúzzatok.

Ha ismertek, megértitek,

ha nem, minek hazudjatok?

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

három edénybe rakjatok.

Szétosztván az isteneim között:

gyermekeimnek adjatok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

ők érteni fogják, mire gondolok.

S ott adnak szélnek engem,

ahol leginkább boldogok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

vidámak legyetek, s boldogok.

Örvendjetek a tudásért,

hogy én már jó helyen vagyok.

Figyelj! - ha egyszer meghalok,

és látsz egy fekete párducot,

smaragdszemében ott ragyog:

valahol én is ott vagyok.

Figyelj! - mert egyszer meghalok...

De most kellenek a szép napok.

A törődés, a tiszta gondolat,

őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még... - hallod?

Még eleven, még dobog.

Most kell, hogy szeress,

mert most még élek,

most örülök a virágnak, ha kapok.

Most még... - figyelsz rám?

- Mert most még itt vagyok!

Én nem félek a haláltól,

bármikor megfelel,

nem zavar.

Miért kéne félnem a haláltól?

Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell...

Dalszöveg: Megasztár 2. Búcsúdal

1.rész:

Csendre int az élet minket.

Egy álom lassan elgurult.

Mégis nem hiszem, hogy végleg

nem látlak már téged.

Minket összeköt a múlt,

nem látlak téged.

Minket összeköt a múlt...

Refr.:

Valamit úgy mondanék,

súgnék halkan, nem vagy idegen.

Szól a dal, bennem élsz,

látod rajtam, hogy ez jó nekem.

Mint a hold, ki éjjel reményt csal

a csillagokra.

Bízom benned...

Valamit úgy mondanék,

súgnék halkan, nem vagy idegen.

Szól a dal, bennem élsz,

látod rajtam, hogy ez jó nekem.

Mint a hold, ki éjjel reményt csal

a csillagokra.

Bízom benned...

2.rész:

Csendre ébred majd minden.

A szíved biztos útra kel.

De kérlek, segíts majd elhinnem,

hogy csak rám vár a végtelen.

Hisz' te tudtad, azt hiszem.

Segíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen...

Refr.:

Valamit úgy mondanék,

súgnék halkan, nem vagy idegen.

Szól a dal, bennem élsz,

látod rajtam, hogy ez jó nekem.

Mint a hold, ki éjjel reményt csal

a csillagokra.

Bízom benned...

Valamit úgy mondanék,

súgnék halkan, nem vagy idegen.

Szól a dal, bennem élsz,

látod rajtam, hogy ez jó nekem.

Mint a hold, ki éjjel reményt csal

a csillagokra.

Bízom benned....