Dalszöveg/ Children of Distance: Emlékezz rám

1. rap/Petrix:
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod a hangomat,
hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
de ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz, aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rémképe beolvadt a zenémbe.
- De... lehet, hogy nem kéne.
Mert miért ne? Kit érdekel, minek mi a mértéke?
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem drágább összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
hogy továbbél az emlékem a barátaim lelkében.

Refr./Kriszta, Horus:
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz, mikor minden véget ér,
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél,
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem...

2. rap/Carp-E:
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
de pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem.
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta,
egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz-e, kinek hiányzom?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázom?
Az idő távlatából majd egyszer jussak azért eszedbe,
remélem, hogy te is örülsz majd az emlékemen merengve.
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán,
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután.
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen,
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem.
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató,
ez érted szól, hisz' emlékünk most így dalban hallható.
Én szeretettel adom ezt, remélem, érzed azt, hogy neked szól,
hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

Refr./Kriszta, Horus (1x)

3.rap/Horus:
Erdő mélyén dús fa lombját fújja még a szél,
egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
egyszer megígértem, szeretni foglak Téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok Rád,
minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el, mit érzek, de ez így marad,
a hősszerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot,
csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd, hogy ki bántott.

Refr./Kriszta, Horus (1x)

4.rap/Shady:
Szavam szívekbe fúródó, dalból indítható rakéta,
így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem,
aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket,
hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
így az idő távlatából már minden másképp fest.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
tele félelemmel, jah, hatalmas szavakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem: '80, éltem halálomig,
de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refr./Kriszta, Horus (2x)